slide-1 slide-2 slide-3
Navigáció
- Főoldal
- Hírkategóriák
- Kapcsolatfelvétel
- Galéria
- Keresés
- Esemény naptár
 
Felhasználók
- Online vendégek: 1

- Online tagok: 0

- Regisztráltak: 36
- Legújabb tag: andrerene
 
Karate

Az első az utolsó szamurájok között - Sosai Masutatsu Oyama életútja

A harcművész, aki egész életében a tökéletes fizikai-mentális egységet kereste, és közben legendává vált; a harcos, aki a bushido erényeit tette életének vezérfonalává, s maga is szamurájjá lett. Masutatsu Oyama, a kyokushin karate alapítója olyan karizmatikus és utánozhatatlan egyéniség volt, akit kivételes próbatételei, az élethez írott útmutatói miatt máig milliók bálványoznak és követnek. Sosai masutatsu Oyama

Hyung Yee Choi - Masutatsu (Mas) Oyama ezen a néven született egy kis dél-koreai faluban 1923-ban. Az évszázadokon keresztül a kínai és japán kalózok által végigpusztított vidéken felcseperedő fiatal Hyung Yee jómódú családban nőtt fel, de szülei kilencévesen Dél-Kínába küldték nővérének ültetvényére.

"A tapasztalatszerzés titokzatos dolog."

Előtte atlétikával és futballal foglalkozott, és az első harcművészeti stílus, ami felkeltette az érdeklődését, az a kínai és koreai technikákat elegyítő chabee volt, amit a birtokon élő mesterétől tanult, de ekkoriban már foglalkozott kínai kempóval is. Nem hagyott ki edzést; a szokásosnál lényegesen jobb testi adottságokkal rendelkező fiúnak szüksége volt a mindennapi megmérettetésekre. Később mestere elköltözött, ő pedig édesapja egyre gyakoribb rendszabályozása elől elmenekülve, nagynénjéhez költözött Szöulba. Később Koreát végképp elhagyta, és a repülős kiképzés fellegvárába, a japán Yamanashi Ifjúsági Repülési Intézetbe "költözött", de hamarosan otthagyta a katonai akadémiát.
Hyung Yee egyedül volt egy idegen ország idegen városában. Tokió szélén, a szintén koreai Oyama családnál bérelt szobát. Felvette az őt befogadó család nevét, és attól kezdve Masutatsu Oyamaként élt. A Takushoku egyetemen kezdett el tanulni, ami akkoriban a japán harci művészetek és a shotokan karate egyik legfontosabb bázisának számított.

"Ne feledjük el, hogy a harci művészetekben bő termést csak a hit és az elmélyülés segítségével arathatunk."

A fiatal Mas dzsúdóval és ökölvívással is foglalkozott, de leginkább a "véletlenül" felfedezett karate nyűgözte le. Mas felkereste a shotokan karate legfőbb dojóját Zoshigayában, hogy a legjobb oktatók vezetése alatt tanulhasson. A dojót Yoshitaka "Giko" Funakoshi vezette, Gichin Funakoshi, a japán karate újrafelfedezőjének és rendszerezőjének második fia. Később Nei-Chi So-nál edzett, és a goju-ryu karate mellett a buddhizmus tanait is közelről megismerte. A mester rendkívüli hatással volt Oyamára, így a buddhista Nichiren szektába is belépett. Ennek filozófiája azt hangsúlyozza, hogy a harci művészet és a vallásos emelkedettség együvé tartozik. So és Oyama között mély barátság alakult ki, bár Oyama két év tanulás után elhagyta a shotokan stílust.
"Most már mindent megtanítottam neked, amit tudok, immár erősebb vagy nálam. Ha azonban továbbra is úgy élsz, mint eddig, előbb-utóbb börtönben fogod végezni. A következőt ajánlom: menj el egy templomba, és gondolkozz el azon, mit kezdj az életeddel." - mondta Nei-Chi So a távozó Oyamának.

Megfogadva a tanácsot, Oyama a Tokiótól délkeletre található Minobu hegy oldalában lévő buddhista templomba vonult el. Itt azonban úgy érezte, hogy túl kevés ideje jut edzéseire a szigorú munkarend miatt, így visszatért Tokióba, és megnyerte a második világháború utáni első összjapán karatebajnokságot.

"A harci művészetek útja ezer nap tanulás után kezdődik és tízezer nap tanulás után éri el a csúcsot."

Oyama ezt követően családot alapított, és találkozott Eiji Yoshikawával, Miyamoto Musashi legendás szamuráj életrajzírójával, aki segített neki megértetni a bushido kódexét. Oyama anyagi támogatókat talált, így elvonulhatott a Kyosumi-hegyre, hogy végrehajtson egy 1000 napos edzés-sorozatot. Gáz- és villanynélküli kunyhóban élt. Gyakorolt és gyakorolt - napi 12 óra edzés, pihenőnap nélkül. A beszámolók jéghideg vízesésekben levezényelt gyakorlatokról, kövek töréséről, a gyorsan növő lenbokrok napi százszor való átugrásáról szóltak. Már nemcsak a legerősebb karatéka akart lenni... Azt vette a fejébe, hogy addig edzi a testét és a lelkét, hogy puszta kézzel képes legyen megbirkózni egy bikával.
Tizennyolc hónap után jött le a hegyről.
Magabiztosan, és olyan emberként, aki képes ezt megtenni.

A tateyamai vágóhídon nem értették, mit akar. Végül lehetőséget kapott az első próbálkozásra - azonnal betörte a bika koponyáját. Második alkalomkor az állat térdre rogyott. Egy farmer azt tanácsolta Oyamának, hogy törje le a bika szarvait. Ez is sikerült. A krónikák szerint pályafutása alatt ötvenkét bikával küzdött meg. Hármat azonnal megölt, negyvenkilencnek letörte a szarvát.
A huszonhat éves Oyama 1950 elején visszatért Tokióba, ahol összjapán bajnoki címe, a hegyi edzéseiről szóló legendák és a bikaszarvak letöréséről szóló történetek népszerűvé tették.

"A harci művészetek útja olyan, mintha egy meredek sziklafalra másznánk fel, de erre tettük fel az életünket, így pihenő nélkül tegyük ezt."

1952-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy televíziós műsorokban népszerűsítse a karatét. A következő években 270 emberrel küzdött meg - a legtöbb meccsen egyetlen ökölcsapással győzött. A népnyelv Isteni kéznek hívta, akinek alapelve az egy csapás, biztos halál. Tíz hónap és számtalan bemutató után Oyama híres emberként tért vissza Japánba, ahol 1953-ban megnyitotta első dojóját Tokió egyik parkjában. Háromszáz tanítványa volt. Az első valódi, épített dojo 1956-ban nyílt meg, ahol egy évre rá már hétszázan gyakoroltak. Kiadta a "Mi a karate?" című könyvét, amelyből pár év alatt több mint 250 000 példány fogyott el, és nagymértékben hozzájárult stílusának népszerűsítéséhez és Oyama ismertségéhez.

"Senki sem lehet annyira önző, hogy a tudásából ne adjon át másoknak."

A dojo így már kicsinek bizonyult. 1964-ben megnyitotta a Honbu dojót, a kyokushin karate központját. Gőzerővel dolgozott a kyokushin tökéletesítésén és a szervezet építésén. Eredményesen. Ma az Oyama által megalapított kyokushin a legnagyobb karateszervezet a világon: 140 országban 12 millió tanítvány foglalkozik a stílussal.
Szervezetének az Osu-No Seishin - Soha ne add fel! jelmondatot adta. Az állhatatosság szellemét, a stílus alapvető filozófiája melletti kitartást Oyama egész életében minden fórumon közvetítette.
Sosai Oyama 1994. április 26-án, rövid betegség után halt meg. Életének 71 éve alatt számtalan emberre volt hatással, halála után pedig milliókat nevelt a helyes életre a kyokushin karate révén.


TUDÁSMORZSÁK
Masutatsu Oyama élettörténete évszámokban

1923. július 27.: A kyokushin atyja Dél-Korában látja meg a napvilágot.
1938.: Gichin Funakoshi, a shotokan karate alapítójának tanítványa lesz.
1946.: A hegyekbe vonul gyakorolni és elmélkedni.
1947.: Megnyeri a Japán Nemzeti Harci Művészetek Bajnokság karate-do ágát. Intenzíven tanulja a goju-ryu karatét.
1948.: 1000 napos edzéssorozat és elmélkedés a Kyosomi-hegyen.
1950.: Próbára teszi magát a bikák ellen - a tateyamai vágóhídon gyakorol.
1952.: Amerikában karatét tanít és bemutatókat tart.
1953.: Chicagóban bika ellen küzd, és kézéllel letöri annak szarvát.
1955.: Dél-amerikai és európai körutat tesz Bepford Davy-vel, a Chrysler Corporation elnökével.
1956.: Beindul az Oyama Dojo egy régi balettstúdióban.
1958.: Januárban megjelenik a "Mi a Karate?" című könyve, amely bestseller lesz. Az FBI meghívja Washingtonba karatebemutatót tartani, ahogy a West Point-i Katonai Akadémia is.
1971.: A "Karate Baka Ichidai" nevű képregény-sorozaton és "A világ legerősebb karatéja" című mozifilmen keresztül (1975) a kyokushin karate világszerte ismertté válik.
1975.: Megrendezik a Kyokushin Kai első Nyílt Karate-do Világkupáját.
1994. április 26.: A Sosai tüdőrákban, 71 évesen meghal.


Oyama mester síremléke a tokiói Gokokuji temetőben található. A sír a császári temető egyik kiemelkedően előkelő helyén foglal helyet.

(Forrás: Budo magazin) 

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése